Büszke


Mondd, meddig kell még várnom
Álmaimban hova kell szállnom,
Mondd, hogyan lehetnék veled
Mikor adjam legszebb pillanataim neked?

Mondd, mikor látlak újra
Még hányan állnak útba,
Mondd hány könnycseppet ejtsek el
És hogyan felejtselek el?

Mondd, miért fáj ez nekem?
Emlékszel, mikor megfogtad kezem.
Mondd, miért hazudtad azt, hogy szeretsz,
Miért nem mondtad, hogy csak kedvelsz?

Mondd, miért nem érzed ennek súlyát
Miért nem érted szívem búját,
Mondd, miért fáj így a szív?
De van egy szó, ami hív!

Mondd, hogyan legyek boldog nélküled
És hogyan űzzem el a tévhitet?
Mondd, ki vagy te valójában
Kit rejteget a szíved egymagában?

Mondd, miért nem találok válaszokra
Miért ütközök egyfolytában falakba?
Mondd, gondolsz néha rám
Vagy emlékem feledésbe merült már?

Mondd, látod azt, amit tettél
Egyáltalán valaha szerettél?
Választ soha nem kapok
Telnek, múlnak a napok.

Szívem hideg lesz
Egy ajtó bezárul hirtelen.

Zimonyi Zita Óda a férfihoz   Szentelt anyagból gyúrt teljesség képmása, formát öltött végzés, föld szívdobbanása, világot termő gondolat: testedről szól, ember a mindenség bölcs akaratából: belőled való vagyok! Legjobbik énem, nálad marasztalt önmagam, másik felem, csontodból keményedett asszonyi fogság, tőled induló létem – szaladok hozzád, szorítsd meg kezem, tárd ki titkaid termét: érezzem erődet, az örök cselekvést: a hitbe ágyazott, sóvárgott időtlent, leheld lényembe az áhított végtelent!   Kutatom csodától kapott alakodat: kettőnk térében varázsos vonzásodat, feszes izomrostok őriző kődombját, hasad sík partjának tengerhullámzását, virágkehely-ívelésű szép törzsedet, mellkasodon arcomból rakott fészkemet, kemény lépteidet: utakat alkotva, merész álmaidat: elmúlást riasztva, – ölelj szeretve, boríts be, burkolj körbe, gordonkahangod dallamával segítve, szemed csillagának oltalom-fényével, testeddel, lelkeddel, egész életeddel!   Vedd örömfolyóim ezüstös halait, képzeteim fényes szárnyú madarait, tetteim feléd terelt állatseregét, édenkertem mesés maghozó termését: ím lábaid előtt a virágos birtok, mindenem, amit nyújtani képes vagyok, neked, hatodik nap végső valósága, Föld fellegvára, természet életfája, alkotó – istenelméjű kívánalom, bennem hű medredre találó forrásom, neked, a te álmodból felébredt társad: érettem, miattam létezzél – általam!