Tegnap volt már s borult az ég...
Nemtudom akkor mit kerestem még..
Csak mentem a magam feje után..
S kételkedtem nagyon bután.
Majd beléptem és láttalak téged..
Az elvesztés úgy éget..
Akkor fájt minden pillantás...
Akkor nehéz volt a másik szakítás..
Nehezek a szavak és a mondatok..
Erről többet nem mondhatok..
De te...tovasöpörted egy pillanat alatt..
S a kínból, fájdalomból semmisem maradt.
Ahogyan néztél, ahogyan szóltál..
Valamit bennem megváltoztattál..
És az a séta a sötétben..
Az a jel a szemedben...
Ahogyan ujjad közé fogtad kezem..
Ahogyan lehunytam szemem..
Ahogyan átöleltél s suttogtál nekem..
Ahogyan azt súgtad..szeretsz engem...
Pár perc..pár óra..pár mondat..
Pár pillantás, ártatlan gondolat..
És azt éreztem mint soha...
Megfogott az élet gondolata..
Bizonytalan lettem, bizsereg a hasam..
Talán elvesztettem azt aki egykoron voltam..
Tegnap volt már és előbujt a hold..
A kései madár még nekünk dalolt.
Nemtudom mit kellene érezzek..
Féljek..örüljek..vagy rettegjek?..
Te más vagy. Ez egy alapvető dolog.
Nemtudom mitől lennél boldog.
Hirtelen ma lett már s elváltunk..
Nemtudom hirtelen mit gondoltunk..
Egy éjjeli hihetetlen lágy románc?..
Vagy egy időre szóló selymes báli tánc...?
|